Ujjerő boulder terem és egyesület » Interjú Alexander Huberrel a Antarktiszi expedícióról

Interjú Alexander Huberrel a Antarktiszi expedícióról

Alexander, meséld el ,hogy jött az ötlet, hogy az Antarktiszon másszatok?
1995-ben láttam a norvég Ivar Tollefsen fotóit. Ő az első ember aki megmászta az Ulvetannát. Elképedtem a hegyek szépségén. Mindig arról álmodtam, hogy megmászom őket.

Három új út. Nem is remélhettél többet…
Ez volt az egyik legszebb expedíció a mászókarrieremben. A hihetetlen táj, a bizarr hegyek, a nehéz sziklafalak, mindezek a tényezők egy álomcéllá teszik ezeket a hegyeket a hegymászóknak.

Számítottál a szikla gyenge minőségre?
Maga a hegy és a formák nagyon kompaktak, de a szikla maga hihetetlen törékeny.
De fel voltunk készülve erre, mert a norvégok tájékoztattak minket. Kezdetben csak a repedések mentén lehetett mászni, mivel a falak túl omladékosak voltak. Ez nyilvánvalóan behatárolják bármilyen szabad mászás lehetőségét.

Milyen felszerelést használtatok?
A hat évvel ezelőtti spanyol kísérlet során a mászók a Holtanna nyugati falán 12 kötélhosszig jutottak. Az addigi út sziklafalon, illetve vállrepedésben vezet, és nittekkel van bíztosítva. Mi további 9 nittet helyeztünk el, főleg az út felénél, a három mesterséges hosszban. Eltekintve ettől a három hossztól a utat szabad mászás jellemezte, repedéseken át, amelyek néha széles kéménnyé alakultak át, ezeket friendekkel biztosítottunk. A standok az ereszkedésre is lehetőséget nyújtottak.

Milyen érzés az A4 -20C fokban?
A mesterséges mászás kemény hidegben sem igazán probléma és nem okozott nagy nehézséget az út során. Az igazi kihívás az volt, hogy amennyire csak lehet, a legkisebb mesterséges segítség nélkül másszunk, hogy a haladásunkat gyorsíthassuk.

El tudod képzelni, hogy valaki egy nap szabadon is megmássza ezeket az utakat?
A kemény mesterséges hosszokban a sziklafal rendkívül törékeny, ezért nem lehet szabadon mászni. A repedés pedig olyan vékony, hogy fogni és lépni, csak mellette lehetne a falon. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki végre tudná hajtani ezt a mutatványt…

Milyen tapasztalatokkal tértél haza a Déli-sarkról?
A hegyek fantasztikusak voltak. Az Ulvetanna talán a legnehezebb hegy az Antarktiszon, nehezebb mint a tornyok Patagoniában (Torre Egger, Cerro Torre, Fitz Roy…). Ebből a szemszögből  ezek a hegyek az elsődleges célpontjává válhatak minden mászónak. A Holtanna nyugati falára vezető út, talán a legszebb, amit valaha másztam egy világklasszis hegyen. És a legjobb dolog mindközül, hogy nincsenek hulló kövek, jégtűk, lavinák… Igen, ezek a hegyek nehezek, de nem veszélyesek!

forrás: www.planetmountain.com

Nincs hozzászólás. Légy te az első!

Szólj hozzá!