Alexander és Thomas Huber szabadon átmászták a legendás „Eternal Flame” nevű utat a pakisztáni Trango „Névtelen” Toronyra. Az utat 1989-ben nyitotta az akkori német sziklamászó elit: Kurt Albert, Wolfgang Güllich, Christof Stiegler és Milan Sykora. Eredeti nehézségi besorolása VI, 7b+, A2. Mindez több, mint 6000 méterrel a tengerszint felett.

Az út 650 méter hosszan vezet egészen a csúcsig és 24 kötélhosszban tartogat kihívást a világ legjobb mászóinak. 20 évvel ezelőtti első megmászásakor 4 hosszt csak mesterségesen tudtak teljesíteni. Annak a 4 kötélhossznak a szabad átmászása azóta is élénken foglalkoztatja a topmászókat. Az első értékelhető próbálkozás Denis Burdet és Nicolas Zambretti nevéhez fűződik, akik a 2003-ban 4 hosszból 2-t áttoltak trepni nélkül. Két évvel később a spanyol Pou fivérek az eddig ellenálló 10. hossz mellett egy új variánst másztak, ezzel szabaddá téve az utat a csúcsig, de sajnálatosan a rossz időjárás miatt nem tudták egyben, RP megmászni az utat.

Huberék július végén érkeztek a Karakorumba, barátjukkal Mario Walderrel és a filmes Franz Hinterbrandnerrel, aki a mászás során végig dokumentálta az eseményeket.

A német mászópár az első két hossznak egy új variánst választott 7a+ nehézségért, egy tábla és repedésrendszert, ami kis trükkös traverz után 30 méter múlva csatlakozik az eredeti útba. Ezt követően pár nap kényszerpihenőre vonultak vissza a sátrakba a beállt rossz idő miatt. 3 nap múlva azonban egy hívás érkezett: 6 napig tökéletes idő várható. Most, vagy soha!

A mászás a 10. hosszig simán ment, ahol következtek a régi mesterséges hosszok, azaz a kulcshelyek. Sajnos a Pou fivérek áltat mászott repedés-variáns jeges volt, így ettől 4 méterrel jobbra egy vékony repedést választottak a srácok, amit még aznap meg is másztak 7c nehézségért.

Ezt követő napon jött az út legnehezebb hossza egy 7c+ nehézségű 15 méteres áthajló ujjrepedés, majd az utolsó régi trepnis szakasz 7c-ért.

Az utolsó napra már csupán egy tucatnyi hossz maradt, néhány 7a-s résszel, de ez már nem okozott nekik megoldhatatlan problémákat. A sikeres szabad átmászással ez lett a harmadik út a Trangora, amihez nem kell létra, a „Szlovén út” (7a+, 1988) és a „Cowboy Direct” (7c+, 1995) mellett.

Alexander így nyilatkozott a mászásról: „Hihetetlenül szerencsések voltunk. Az idő kifogástalan volt, kicsit sem zavarta a mászást, a repedések pedig jégtől mentesek voltak. Megemelem a kalapomat az első megmászók előtt. Ez az út igazán gazdagítja a hegymászást. Ennek az útnak a megnyitásával Kurt Albert, Wolfgang Güllich, Christof Stiegler és Milan Sykora talán a legszebb mászást tudhatják magukénak a Földön. Boldogok vagyunk, hogy egy kicsit hozzá tehettünk ehhez.

forrás: www.huberbuam.de ; www. planetmountain.com ; www.climbing.com