A hétvégi túránk ötlet szikrája nemrég pattant ki a fejemből, mikor a bergsteigen.at-n mutattam valakinek egy utat. A főoldalon, ahol az új utakat reklámozzák feltűnt, hogy az egyiknek a hosszát kilométerben adták meg.

Szeretem a hosszú utakat. Na nem azért mert annyira élvezem. Az évek során tapasztaltam magamon azt, hogy 10 kötélhossz az, amit még élvezni tudok igazán anélkül, hogy monotonná válna a kapaszkodás. Mégis, ha egy kalauzt bújok, egyből azt keresem melyik út a leghosszabb. Biztos kiskoromban az autóskártyás időszakban ért valamiféle trauma, ami miatt még ma is mindig a legnagyobb számokat akarom. 🙂 Érdeklődésemet egyből Flaska Petivel, alpesi cimborámmal osztottam meg. Mit is kell tudni az útról?

Herzschlag der Leidenschaft 1700m, 8+, 32 kötélhossz.  Déli fal lévén nem akartuk nyáron mászni, ezért a tavaszi szezon pünkösdi hétvégéje optimálisnak bizonyult. Több variáció ígérkezett a kiutazásra, végül Szabó Balázzsal és Mazsi vizslával indultunk útnak péntek délután. Ők Svájcba, Magic Wood-ba tartottak elejteni az Octopussy-t, így útba esett nekik a mi kis kalandunk! Péntek éjfél körül értük el Tirol hegyeit. Az estét egy morénalejtő apró kövein álmodtuk át. Tervünk az volt, hogy az utat két nap alatt másszuk ki, ezért nem siettük el a beszállást. Fél 11-kor indultunk útnak fejenként 2 liter folyadékkal, egy hálózsákkal és némi csokoládéval. A kezdeti útkeresés után elég egyértelmű volt az út vonalvezetése. A hosszok nehézségi besorolását kicsit túlszámozottnak éreztük, amit indokolhatott a kőzet hihetetlenül omlós állapota. Azt hittük ez csak a fal alját fogja jellemezni, de végül az utolsó hosszt kivéve ez végigkísérte a mászásunkat. Visszaemlékezve, egy-egy kötélhossz alatt 8-10 alkalommal alakítottuk át a hegyet kisebb-nagyobb köveket továbbítva a völgy felé. Ennek ellenére elég jól haladtunk, olyannyira, hogy délután 3 órára már el is értük a fal kétharmadánál található tervezett bivakunkat. Úgy éreztük, a maradék tizenpár hosszt lenyomjuk még sötétedésig, hiába nehezebb a fal teteje.

Problémánk csak a 8-as részekkel akadt, de itt is inkább a bizonytalan kőzet miatt voltunk mi is bizonytalanok. Este 9-kor fogtuk meg két kézzel a TOP-ot. Csúcs csoki, csúcs üdcsi, naplemente nézés és indulás lefelé. A lemeneti útról csak annyit tudtunk, hogy jelölt turista út vezet a morénás bivakunkig vissza. 2 óráig tartott a csillagtakaró alatt az útkeresés, havas lejtők, patakok és apró kavicsos lejtők keresztezése, míg végül éjfélkor kibontottuk az altató vörös borunkat.

Másnap nem szerettünk volna hasonló minőségű kövön táncolni, ezért azt terveztük, hogy ha módunk van rá, átmegyünk Zillertal-ba és ott keresünk további kalandokat. Petinél volt egy közép-osztrák mászókalauz, amiben találtunk egy 360 méteres gránitutat Bikini Variante néven. Mivel Balázzsal csak hétfőn találkoztunk legközelebb, ezért önerőből kellett megoldanunk az utazást. Reggeli után nekivágtunk gyalog a legközelebbi, 8 kilométerre lévő település, Pertisau felé.

A súlyos zsákok ellenére élveztük a sétát, hiszen utunk egy gyönyörű völgyben vezetett. Pertisau-ból busszal kétszeri átszállással jutottunk el Jenbach-ba, ahonnan vonattal döcögtünk tovább Mayrhofen-ig. Ott kiderült, hogy az utolsó busz már elment, ami a végső állomásunkhoz Ginzling-hez fuvarozott volna. Első körben bicikli bérlésen gondolkoztunk, de később látva a szintemelkedést, szerencsére az is zárva volt. Végül megtalált minket egy taxis, aki 17 euro ellenében elvitt minket a megfelelő helyre. Aznapra két dolgunk maradt, megtalálni az utunkat és vadkempingre alkalmas helyet találni estére. A kalauzban nem volt átfogó térkép és magyarázat a beszállás megtalálásnak megkönnyítésére, csak egy fotó és némi eligazítás német nyelven. Németül tudunk köszönni, sört kérni és kicsit káromkodni, így a leírás megfejtésével elvoltunk egy kicsit. Valószínűleg csak azért sikerült megtalálnunk, mert nagyon akartuk! A beszállás fél órára volt esti szállásunktól, ami a patak parti csalánosban felvert sátrunkból állt. Mivel másnap 14 órát beszéltünk meg a Balázzsal indulásként, ezért pontos időbeosztásra volt szükségünk, ami így nézett ki: 6 órakor ébresztő, reggeli, 7 órakor indulás, 8-kor beszállunk, 12-re megmásszuk az utat, egy óra alatt leereszkedünk, 1 óra alatt összepakolunk és lesétálunk Ginzling-be a találkahelyre. Reggel kinézve a sátor „ablakából” kicsit aggódva néztük az eget, mert bizony lógott az eső lába. Elindultunk.

A Bikini Variente 10 kötélhosszból áll, amiből 8 hossz 6-os és egy vízesés mellett halad, szóval szépnek ígérkezett. Peti kezdte a mászást 8 előtt pár perccel. Már a második hosszban kezdtem az örömködést, ami ahogy haladtunk előre egyre jobban kiteljesedett. Olyan szép kövön haladt, olyan formákon, olyan környezetben, hogy teljesen el voltam ájulva tőle. Az út felénél már azt mondogattam, hogy ez életem egyik legszebb útja. Mondtam már ilyet, de talán összesen 3szor mászópályafutásom alatt. Annyira élveztem benne a mozgást, hogy szinte átröpített egy másik világba. Pont 4 óra alatt végeztünk az úttal és pont 1 óra alatt ereszkedtünk le, 6 ereszkedésből. Összepakoltunk, leballagtunk a zsákokkal és 13:58-kor ott álltunk a parkolóban. Balázs csak azért késett 10 percet, mert egy bámészkodó mercis feltartotta a szűk kanyarokban. Balázsnak is mosoly ült az arcán, hiszen megmászta az Octopussy-t, amire már régóta gyúrt, testben-lélekben.

Ez tipikusan egy olyan túra volt, ami után fizikailag kimerülve, de szellemileg csordultig töltve tér haza a vándor! 🙂