Gerlachfalvi Csúcs Ujjerős szervezésben

Végre egy nagyszerű évkezdet!Január 8.-án siker koronázta a Gerlachfalvi  Csúcsra(2655m)  tett próbánkat. Rákosi(Pacal) Lajos,Romhányi Balázs és Flaska Péter társaságában  remek mászással  feljutottunk a Kárpát koszorú főcsúcsára.

 

Krcmarov Zlab
Krcmarov Zlab


Történetünk körülbelül egy évvel ezelőtt kezdődött. Akkor,sajnos a rossz hóviszonyok  miatt vissza kellett fordulnia csapatunknak. Azonban mivel az ötlet:hogy a Karcsmar folyosón át vegyük be a Magas Tátra és egyben a Kárpátok legmagasabb csúcsát ,remek volt,így november végén újra elkezdődött a szervezés.
Komoly e-mail csata után végül,január 7.-én,délután 3-kor indultunk útnak Budapestről. Néhány órás vezetés után,remek hangulatban érkeztünk Tátraszéplakra,ahonnan már csak  kilométernyi séta  választott el bennünket aznapi célunktól:a Sliezsky Dom-tól.
A menedékház komoly felújításon esett át. A december 27.-e  óta üzemelő  házat,ma már hotel jelzővel érdemes illetni,amire  komolyan  rá is szolgált.6 személyes szobánkat,melyhez a saját melegvízes fürdőszobán és a pihe-puha párnán kívül, fejenkénti 16 euroért a reggelit is megszámolták, örömmel vettük birtokba és izgatottan vártuk a másnapot.
Hajnali 5 órakkor mindanyiunkat kidobott az ágy. Gyors reggeli, pakolás  és már indultunk is.

Indulás
Indulás

Fejlámpáink imbolygó fényénél,szapora léptekkel kaptattunk felfelé a Tófalon. A friss levegő és a firnen csikorgó hágóvasak remek napot ígértek . Pirkadatkor elértük a Karcsmar culoir beszállóját és végre kezdetét vehette az igazi móka.

A kuloár aljában
A kuloár aljában

A Karcsmar culoir a Magas Tátra leghosszabb culoir-ja. A Gerlachfalvi észak-keleti falában található folyosó
800méter hosszú és 600 méter szintet emelkedik, aminek köszönhetően rövid idő alatt fel lehet jutni
A főcsúcstól mindössze 200 méterrel alacsonyabban fekvő nyeregbe.
A culoir-t téli körülmények között először 1913. februárjában, Komarnicki Gyula és partnere Hefty Gyula mászta át sikeresen.
Most rajtunk volt a sor.

A kuloár kulcshelye felé
A kuloár kulcshelye felé

Pacal és Balázs nem is teketóriáztak túl sokat,belevetették magukat az útba, mi pedig Petivel utánuk indultunk, hogy Sáfián Andris és Murányi Csaba is követhessenek minket.
A folyosóban jó keményre fagyott hó volt,így hamar elértük az első kulcspontot: egy körülbelül 8 méter magas sziklabetétet.

Jó firnes
Jó firnes

 

Szerencsénkre az egész túrán kiváló körülményeink voltak, így ez a kis sziklamászás csak néhány percre tudott feltartani minket.

A kulcshellyel szerencsénk volt
A kulcshellyel szerencsénk volt

 

1-2 órás hajsza után,kissé kifulladva ugyan , de magunk mögött tudhattuk ezt a nagyszerű  hasadékot.

Bent a folyosóban
Bent a folyosóban

A nyeregbe érve megpillantottuk a csúcsot,ami már csak  másfél órányira volt tőlünk és az út ami oda vezetett talán még eszményibb volt mint  maga a főcél.

Kiszállás a kuloárból
Kiszállás a kuloárból

Az opálos fényben  ragyogó gerinc végén  ott trónolt a Gerlachfalvi legmagasabb pontja és mintha sziréneket hallottunk volna már csikorogtak is a hágóvasaink a sziklákon.

Zúzmarás gerincen
Zúzmarás gerincen

Ám ahogy a szirének is, így a gerinc csillogása is csak illúzió volt. Néhány perc után ráébredtünk, hogy nem is lesz olyan könnyű dolgunk mint ahogy azt gondoltuk. A pengeéles sziklaút eljegesedett és gyakorlatilag biztosíthatatlan volt.

Fincsi
Fincsi

Ezen a hétvégén átmászhatatlan volt így találnunk kellett egy másik megoldást. Lemásztunk körülbelül 100 métert a nyugati oldalon és belefogtunk egy traverzálásba aminek  a végén rá is leltünk egy másik 150 méter körüli folyosóra.

Porcukor
Porcukor

Ez a folyosó Az ún. Batizfalvi próba vége,ami nyíl egyenesen a csúcsra vitt minket.

A Batizfalvi próba utolsó méterei
A Batizfalvi próba utolsó méterei

Sajnos mivel Andris és Csabi a lemaradásuk miatt a nyeregből a visszafordulás mellett döntöttek csak mi négyen élvezhettük a csúcs elérésétől nyert megelégedést. Csúcs csoki kereszttel,
fotózás,pihenés.

A Gerlach csúcskeresztje
A Gerlach csúcskeresztje

 Negyed óra ücsörgés után az indulás mellett döntöttünk. Jöhettek újra a culoir-ok,csak most lefelé. Igazi élménymászás, nagyszerű időben.

A csúcson
A csúcson

Leereszkedve a csúcsról belefogtunk a már jól ismert traverzba. 200 méternyi traverzálás után megtaláltuk a bennhagyott kötelünket, ami egy 20 méterrel felettünk ücsörgő kőgolyóról mosolygott kedvesen ránk. Pacal ment elől és már kötötte is a pruszikot, mi pedig lentről türelmesen néztük a Fáradtságosnak tűnő küzdelmet. Néhány perccel később azonban mindannyiunknak tapasztalni kellett hogy, azon a falon a felpruszikolás nem csak fáradtságosnak tűnt,hanem az is volt. Ahogy felértem és elkezdtem beszedni a kötelet, akkor tudatosult csak  bennem igazán,  hogy  mennyire jó döntést hoztunk amikor bent hagytuk ezt a  kötelet. Komolyan megszenvedtünk volna a visszaúton ha ezt a sziklafalat meg kell másznunk. Ezután már nem is másztunk vissza a gerincre. Szinte egyenesen végig traverzáltunk a Karcsmar kiszállójáig a hegy másik oldalán.
Ott még pihenés céljából ellőttem párszor a fényképezőgépemet aztán a többiek után én is beleálltam a hosszú ereszkedésbe.

Ereszkedés a sziklalépcsőn
Ereszkedés a sziklalépcsőn

A nyomaink kissé megviseltek voltak, mivel aznap mind a hatan oda vissza megtapostuk a havat. Fárasztó munkával gyorsan leértünk a hegy lábához ahol Andris és Csabi várt ránk.
Körülbelül  hét és fél óra alatt oda-vissza megjártuk a csúcsot. Jó időt mentünk, de elfáradtunk Így
megettük az utolsó kéznél lévő csokikat,megittuk az utolsó korty innivalókat, gratuláltunk egymásnak és indultunk a házba ahol a jól megérdemelt pihenés várt ránk.
A hotel(mint már mondtam)rászolgált  jelzőjére. Melegen fogadott a magunkfajtának fennartott fogadó rész. Ettünk ,ittunk,pihentünk és élveztük a pillanatot. Persze  lassan elkezdtük összeszedni magunkat a hegyről való legyalogláshoz. Bevallom nem nagyon fűlött hozzá a fogam,de azzal kezdtem a story-t hogy jól indult az év. A ház előtt ott állt hat szánkó és mivel mi nem ettük meg a kifizetett reggelit , a recepción első szóra odaadták a paripákat. Mindössze annyit kértek, hogy lent várjuk meg az kocsit ami visszaviszi e nemes bajtársakat. Gondolom a többi már mindenkinél tiszta. Hat igen jó hangulatban lévő hegymászó, megúszta a kétórás unalmas és fárasztó gyaloglást és leszánkózott a hegyről…. Ez is jól hangzik ,de mi leversenyeztünk a hegyről. Teljes málhával, cirka harminccal oda-vissza előzgettük egymást a szerpentinen.

A verseny előtti pillanatok
A verseny előtti pillanatok

Jó kis nap volt.
Gondolom legközelebbre is kitalálunk valami vicceset.
Még egyszer gratula mindenkinek!

Arcok a gyökéren 1
Arcok a gyökéren 1
Arcok a gyökélren 2, mert jól néz ki
Arcok a gyökélren 2, mert jól néz ki

Írta:

Tom

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük