Néhány évvel ezelőtt Kiszely Matyi mesélt egy villámcsapásos történetet erről az útról, amikor is hárman mászták az élt, jött a vihar, behúzódtak egy odúba és ott villámcsapás érte mindhármukat. Szerencsére komolyabb sérülés nélkül úszták meg a kalandot. Ebből kiindulva is nagyon óvatosak voltunk.
A Tofana Pilastro útjáról lemondtunk, egyrészt azért mert déli fal, és a nagy hőség miatt kellemetlen lett volna a mászás, másrészt pedig kissé elbizonytalanodtunk az Agner kunsztjaiban tapasztalt nehézségi besorolás miatt.
- A Tofana di Roses ködsapkája
A Demuth kante egy 700 méteres út, a Cima Ovest keleti élén, 20 kötélhosszal. Nehézsége egy helyen VII, amely VI- A0 al is teljesíthető, egy 6 m-es áthajló sárga repedés. A többi hossz főként IV es V-ös, egy-két ennél könnyebb résszel.
Öt órára lőttük be a felkelést. Nagyon rosszul aludtunk mindketten, a sátrunkat az Auronzo ház melletti parkolóban a Zinne fantomjának hűvös lehelete lengette, ezzel gyengítve minket, akik az egyik csúcsára óhajtanak másnap törni.
- Szellemek
Korán indultunk, de már többen megelőztek minket a beszálláshoz vezető úton. Az északi falak alá érve láttuk, hogy mindenki a legnagyobb torony a Cima Grande Comici útja előtt sorakozik. Hát igen, ez a legnépszerűbb út itt a Tre Cime di Lavaredo csoportban. Később már megjelentek a Hasse Brandler alatt többen, és egy parti beszállt a Das Phantom der Zinne-be is.
- Hajnali fényben a Cima Grande
A Demuth kante egy párkányra történő harántozás után indul.
- Az első hosszok egyikében
Jó tempóban faltuk a hosszokat, és kb. 3 óra múlva ott álltam az út kulcshelye alatt. Tominak jut a kunszt, ezt már előre megbeszéltük, és ott az áthajló repedés alatt, azt szemlélve nem tűnt megoldhatatlan feladatnak. Támadásba lendülünk, hipp-hopp és már fent is van Tomi a kunszt feletti standban.
- Überhang riss
Én jövök. Négy mozdulatos boulderprobléma 2700 méter magasságban. Bal láb fent magasan, bal alsósból jobb kézzel egy dudorra felnyúlni, meghúzni Gastonba, majd betartani, ebből bal kéz fel egy késre, és jobbal már ott van egy zseb. Egy lépést nem léptem meg pontosan, megcsúszott a lábam, de szerencsére tartottak az ujjaim.
- Póz 1
- Póz 2
Hamarosan elértünk egy nagy odúhoz. Emellett folyik át az összes csapadék, ami a keleti falra esik. Itt a falon lévő összes perem, fogás lekerekedett, biztosítás a kompaktság miatt nehézkes.
- Az odú
Miután felérkeztünk a ringbandra még két kötélhosszt másztunk a csúcsig -standlebontós utánmászással- amelyek nagyon szép kövön vezetett fel.
- Kiszállás
- Csúcsöröm 🙂
Lefelé menet kis civakodás volt egy elmért ereszkedés után, de kb. 1,5 óra alatt leértünk a kocsihoz.
- Az Nagy-Zinne északi fala fentről, benne a partikkal
Másnap a Cinque Torri-hoz mentünk egy levezető mászást tervezve, mivel lassan véget ér a mászóhét.
A Torre Grande-ra másztuk a Finlandia 5 kötélhosszas VII- -os utat. A pszichém és a motiváltságom aznap egy kicsit mélyrepülésben volt, de a gyönyörű kompakt kő kárpótolt mindenért.
- Finlandia
A toronyról a legendás főkéményen keresztül ereszkedtünk le mi is. Ami egy barlangásznak megszokott dolog gondolom, de nekünk nagy élmény volt. Kb. 55 méter ereszkedés végig a kémény két fala között a levegőben.
- Ereszkedés a Torre Grande-ról
Megcsodáltuk a panorámát a Rifugio Scoiattoli-nál, lesétáltunk a kocsihoz, Cortina-ban ettünk egy pizzát, sörözgetéses este, majd másnap indultam haza, Tomi pedig vissza Arco-ba tanfolyamoztatni.
- Cinque Torri
Elröpült az az egy hét ott a dolomittornyok között, sok nehézség volt a 70 kötélhossz alatt, de most már csak a pozitív dolgok erősek bennünk, amik az újabb kalandra hívnak…
- Torre Grande
Mászók: Vörös Tamás és Flaska Péter