Ujjerő boulder terem és egyesület » Kanyargós út

Kanyargós út

Az út története számomra 2006-ban kezdődött, amikor is Sziklay Tiborral a közkedvelt, túlzsúfolt Steinerweg-et másztuk a Dachstein déli falán. Ekkor említette, hogy van egy jó kis út erre a falra, amit a helyi, öreg motorosok is nehéz útnak tartanak, annak kiépítettlensége és konstans nehézsége miatt. Persze a kiépítettlenség jellemző a többi útra is igaz ezen a nagy, 800 méteres déli falon.

Dachstein déli fal

Dachstein déli fal


Egy kósza próbát már tettünk, ha jól emlékszem 2007-ben, amikor is ugyancsak Tomival jöttünk ide. Láz, és betegség miatt egy fél éjszakás „kanyarban alvás” után haza is indultunk, talán jobb is, mert távolról is már jegesnek látszott a fal azon a szeptemberi éjszakán a telihold fényben. Maradt a tartozás, amit ugye nem jó túl sokáig maga előtt görgetnie az embernek.

Idei évi „nagy túránk” a teremépítés-felújítás miatt meghiúsult, muszáj volt rövidebbre csökkenteni a szabadságot, viszont ahhoz elég hosszúra terveztük, hogy megpróbáljuk a Serpentine-t.

Déli fal utak

Déli fal utak

Pazar időt jósoltak augusztus 21.-e környékére, így nem haboztunk, kocsiba be, és már kint is voltunk újra a bivakhelyünkön a „kanyarban”. Korai indulást terveztünk, mivel 22 kötélhosszas az út, és ebből 11 darab VI-os nehézségű, biztosítottsága igen gyenge a kalauz szerint, kivéve a felső hosszok, amik nitteltek „alpin saniert” stílusban.

Topo

Topo

Iszonyú mennyiségű autó érkezett hajnalban a Hunerkogel alatti felvonó parkolóba, amitől ha akartunk sem tudtunk volna aludni. Kicsit megijedtünk, hogy ennyi emberből legalább a fele a mi utunkat fogja mászni, ezért vadul elkezdtük a kalauzunkból még a déli falra vezető utak topoját kivágni, hogy legyen alternatíva, ha valaki megelőz az út kezdetekor.
7 órára terveztük a beszállást, ezért 5 órakor indultunk a falhoz.
A Steinerweghez vezető csapásról leágazva semmi nyomot nem láttunk a kőlejtőn, kizárólag a kőemberek kötötték össze a képzeletbeli vonalat, jó ideje nem járt erre már senki. Megnyugodtunk, a tömeg nagy része a Steinerweg-et választotta, mi az üres falrészen mászhatunk. Néhány parti választotta még a Top secret-et, de ez még távolabb esett a mi utunktól.
A Dachstein déli fal jellemzője a beszállások alatti nagyobb meredek hófolt, amin fel kell ügyeskednie magát a mászónak mielőtt megérinti a falat. Kalapács-lépésvágás-kicsúszástól való f.sás, és már ott is voltunk az út kezdeténél.
Fincsi lefagyott hófolt

Fincsi lefagyott hófolt

Figyelmet igényelt, hogy mit választunk, mert több út indul a fal ezen részéről.
Kicsit nem is értettük, de egy nittet találtunk az első standunkban. Konstatáltuk az első pár hossz után, hogy moderált stílusban, de kiépítették az utat. Standokban 1 db fúrt nitt, hosszonként 1-2 nitt a nehezebb részeken. Ez valamelyest meggyorsította a haladásunkat.
Kezdetek

Kezdetek

Hossz-hosszt követett. Volt V+-ért meglepően nehéz tábla. Majd elérkeztünk az út nevét is adó szerpentinekhez. 3 db van belőle egyre növekvő nehézségűek V majd V+ majd VI+-ért.
Második szerpentin

Második szerpentin

Igazán nem okoztak gondot, jól áthaladtunk rajtuk. Majd egy hosszabb könnyebb szakasz következett a felső falrészhez, ahonnan már a korábban kiépített rész várt ránk.
Útközben

Útközben

Problémát, idegeskedést a megfigyelők jelentettek, akikből egyfolytában 5-6 db körözött a fejünk körül 5 cm-re, bámulva minket, a fülünkbe zúgva. Egyet meg is öltem. :(

Tipikus Serpentine-s kép

Tipikus Serpentine-s kép

10 órától a basejump-osok szórakoztattak bennünket, akik nagyjából fél órás-órás időközönként tömegével ugráltak a mélybe. Voltak centizgetők, távolságra menők, ill. olyan is, aki szeret többet gyalogolni, és a faltól nem messze landolt . :)
A holtpont a 15 hossz körül ért el, de hál’Istennek egy-két hossz után újra erő kaptam-kaptunk, és meg sem álltunk a Goedel-Steiner útig, aminek a felső két hossza a kiszállást jelentette a falból.
Holtpont

Holtpont

A gerincre kiérve egy kicsit ejtőztünk, 9 óra alatt sikerült kimásznunk az utat, úgy döntöttünk elég fittek vagyunk, hogy lemenjünk az autóhoz.
Innen felmentünk a csúcsra, majd le a túloldali kletterseteigen.
És a csúcson

És a csúcson

Majd a Hunerkogel felső állomás alatt folytattuk szürkületben a csodálatos klettersteigeken történő lemászást. A Südwand hütte-nél már eléggé kivoltunk a 16-17 órás folyamatos aktív mozgástól, de leértünk a kocsihoz. Újabb kanyarban alvás, majd másnap átmentünk RAX-ra bénázni, mivel annyira lemerültünk az előző naptól, hogy messze a szintünk alatt tudtunk csak mászni. A Tod Des Weberknechts-et erőltettük a Gaisbauerwand-on. Beleülésekkel, de azért megmásztuk. Mindent azért nem lehet…

Érdemes korán átjutni a Steinerweg út alatt, ha a déli fal bal oldalán szeretnénk mászni, mert a Steinerweg-et mászók, rengeteg követ löknek le akaratlanul is a törmeléklejtőre, amin a beszállásokat lehet megközelíteni. A legnagyobb veszélyt ez jelentette az egész út során.

Mászók: Vörös Tamás és Flaska Péter
Írta: Flaska Péter
Topo forrás: Andi Fischbacher, Kurt Schall, Klaus Hoi, Ewald Lidl: KLETTERARENA DACHSTEIN SÜD

Motyó

Motyó

Comments

  1. Z
    október 10th, 2011 | 11:09

    Gratulálok a mászáshoz! :) Nagyon jó a beszámoló.

  2. FPéter
    október 11th, 2011 | 06:24

    Köszönjük!

  3. október 14th, 2011 | 01:00

    Köszönöm, hogy megosztották velem/velünk e nagyon nehéz, megerőltető, embert próbáló mászással kapcsolatos, igen olvasmányos cikket!
    Szívből gratulálok! Ez igen!!!

  4. Ali
    február 11th, 2012 | 03:01

    The blog is cool

Szólj hozzá!