A könnyű használatot szem előtt tartva tesztelték a The Nine-ot, ami egy félig automata önzáró rendszer. A dinamikus zárást 9 mm-től 13 mm-es kötélre optimalizálták. Ez a biztosító eszköz némileg védi a leeső mászót a kemény-extrém esés által keletkező energiáktól, ezáltal a biztosítási láncot is kíméli a statikus erőktől.

Egy darabból áll, nincsenek mechanikus alkatrészek benne, a tömege minimális. Az eszköz alkalmas mind jobb mind balkezes használatra is.
Tervezett ára 45 Euro.

Itt láthattok egy videot az eszközről Roger Schäli ajánlásával.

Cikksorozatunkban a harmadik „legnépszerűbb boulder hely” szintén egy amerikai mászóvidék a Hueco Tanks, mely 51 km-re helyezkedik el Új Mexico-tól.

Hueco Tanks nagy népszerűségnek örvend, mind a kezdő, mind a profi boulderesek körében.

Itt található többek között a Fred Nicole által nyitott, a hely egyik híres boulderpélmájának számító Esperanza V14 (8b+) nevezetű kunszt.

Ezt Crish Sharma is ismételte mindössze 3 nap alatt, a videót itt láthatjátok. Paul Robinson, Dave Graham, Jon Cardwell is itt ismételte a szintén Fred Nicole által nyitott Terre De Sienne V14 (8b+) nevű problémát, a videot itt láthatjátok. És ne feledkezzünk meg Daniel Woods-ről sem, aki harmadikként mászta meg a Terremer V15 ( 8c ) nehézségű boulderproblémát mely a Diaphanous Sea  V12  ( 8a+) és a Terre De Sienne V14 (8b+) utak összemászásából született, ez is  Fred Nicole keze munkája 2005-ből. Az útról egy kis ízelítőt Paul Robinson mutat be itt.

Hueco Tanks-ben a boulderezés rendkívül változatos sziklatömbökön történik, amelyeken sehol nem látott formákat találunk.

A szikla vulkáni eredetű, mélyedésekben, lyukakban gazdag, amire a hely neve is utal: Hueco egy spanyol szó, jelentése horpadások, mélyedések.

Hueco Tanks-ben mindenki megtalálja a számára megfelelő fokozatott V0-tól (4) V15-ig (8c). Meredek áthajlások, kis peremek, egy- két ujjas lyukak jellemzőek a tömbökre, ahol főként nagy ujjerőre és erőkitartásra van szükség a technikás megoldásokkal szemben.

A hely boulder problémáinak egy részét  itt találhatjátok meg, a kalauzt pedig itt rendelhetitek meg.

Az optimális mászóidőszak itt is a tél, november elejétől egészen március végéig, amikor is a hőmérséklet napközben 5-22 fok között változik. A téli szezonban uralkodó száraz és viszonylag hideg időjárás teszi lehetővé a peremek megfelelő tapadását, ellentétben a nyári rendkívüli hőséggel.

Hueco Tanks légvonalban több mint 9000 km, ezért ahogy a másik amerikai helyre Bishopra is igaz, érdemesebb itt is hosszabb időt eltölteni melyre több a mászók által is kedvelt camping áll rendelkezésre.

A Rock Ranch és a State Park Kemping, mind árban, mind elhelyezkedésben is igen baráti, hiszen egy éjszaka csupán 5 USD.

10 legnépszerűbb Boulder kunszt Hueco Tanks-ban:

Mushroom Roof 7b+ itt nézheted meg

King Cobra 7a   itt nézheted meg

Power of Landjager 8a itt nézheted meg

Dragonfly  6c itt nézheted meg

Diphanous Sea 8a+ itt nézheted meg

Babyface 7a+ itt nézheted meg

Full Service 7c+ itt nézheted meg

Fern Roof 7c+ itt nézheted meg

T-Bone Shuffle 6b itt nézheted meg

Daily Dick Dose 7a+ itt nézheted meg

És egy további videó.

Iker szombaton reggel 7-kor testvérével, Enekou-val szállt be az útba. Az első igazán kemény hosszt, egy 60méteres 8b+t délelőtt 10 órára érték el. A 45 perces küzdelem után következett a kulcshossz a 20 méter hosszú 4 nitt-tel ellátott 8c. Iker igen hamar, az 5. próbára mászta ki red point stílusban a kunsztot. Két könnyebb hossz után belecsatlakozott az út a “Cassin”-ba, ahonnan még 300 méter volt a csúcsig. Az idő azonban már későre járt, így a bivakolás mellett döntöttek a fivérek. Másnap korán keltek és a könnyebb hosszokat gyorsan maguk alá gyűrve 9 órára már a csúcson is voltak.

Végezetül íme egy rövid videó a mászásról:

forrás: www.planetmountain.com

2009 november végén nyitott ez a mászóterem Hotvátországban, Zágrábban. 2010. szeptember 5.-én 11 órai kezdettel rendezik meg a II.boulder versenyüket. Ígéretesnek tűnik: 40 boulder probléma lesz 4+-tól 8 a-ig, profi és hobby kategóriában. Sok szeretettel várják a magyar mászókat. A regisztrációt emailben lehet megejteni.  1000 Euro a fődíj.

Fotók a korábbi versenyről: http://www.fothia.hr/prvenstvo-i-kup-r-hrvatske-galerija/

Térkép: http://www.fothia.hr/gdje-smo/

Demuth kante vonalvezetése

Néhány évvel ezelőtt Kiszely Matyi mesélt egy villámcsapásos történetet erről az útról, amikor is hárman mászták az élt, jött a vihar, behúzódtak egy odúba és ott villámcsapás érte mindhármukat. Szerencsére komolyabb sérülés nélkül úszták meg a kalandot. Ebből kiindulva is nagyon óvatosak voltunk.
A Tofana Pilastro útjáról lemondtunk, egyrészt azért mert déli fal, és a nagy hőség miatt kellemetlen lett volna a mászás, másrészt pedig kissé elbizonytalanodtunk az Agner kunsztjaiban tapasztalt nehézségi besorolás miatt.

A Demuth kante egy 700 méteres út, a Cima Ovest keleti élén, 20 kötélhosszal. Nehézsége egy helyen VII, amely VI- A0 al is teljesíthető, egy 6 m-es áthajló sárga repedés. A többi hossz főként IV es V-ös, egy-két ennél könnyebb résszel.
Öt órára lőttük be a felkelést. Nagyon rosszul aludtunk mindketten, a sátrunkat az Auronzo ház melletti parkolóban a Zinne fantomjának hűvös lehelete lengette, ezzel gyengítve minket, akik az egyik csúcsára óhajtanak másnap törni.

Korán indultunk, de már többen megelőztek minket a beszálláshoz vezető úton. Az északi falak alá érve láttuk, hogy mindenki a legnagyobb torony a Cima Grande Comici útja előtt sorakozik. Hát igen, ez a legnépszerűbb út itt a Tre Cime di Lavaredo csoportban. Később már megjelentek a Hasse Brandler alatt többen, és egy parti beszállt a Das Phantom der  Zinne-be is.

A Demuth kante egy párkányra történő harántozás után indul.

Jó tempóban faltuk a hosszokat, és kb. 3 óra múlva ott álltam az út kulcshelye alatt. Tominak jut a kunszt, ezt már előre megbeszéltük, és ott az áthajló repedés alatt, azt szemlélve nem tűnt megoldhatatlan feladatnak. Támadásba lendülünk, hipp-hopp és már fent is van Tomi a kunszt feletti standban.

Én jövök. Négy mozdulatos boulderprobléma 2700 méter magasságban. Bal láb fent magasan, bal alsósból jobb kézzel egy dudorra felnyúlni, meghúzni Gastonba, majd betartani, ebből bal kéz fel egy késre, és jobbal már ott van egy  zseb. Egy lépést nem léptem meg pontosan, megcsúszott a lábam, de szerencsére tartottak az ujjaim.

Hamarosan elértünk egy nagy odúhoz. Emellett folyik át az összes csapadék, ami a keleti falra esik. Itt a falon lévő összes perem, fogás lekerekedett, biztosítás a kompaktság miatt nehézkes.

Miután felérkeztünk a ringbandra még két kötélhosszt másztunk a csúcsig -standlebontós utánmászással- amelyek nagyon szép kövön vezetett fel.

Lefelé menet kis civakodás volt egy elmért ereszkedés után, de kb. 1,5 óra alatt leértünk a kocsihoz.

Másnap a Cinque Torri-hoz mentünk egy levezető mászást tervezve, mivel lassan véget ér a mászóhét.

A Torre Grande-ra másztuk a Finlandia 5 kötélhosszas VII-  -os utat. A pszichém és a motiváltságom aznap egy kicsit mélyrepülésben volt, de a gyönyörű kompakt kő kárpótolt mindenért.

A toronyról a legendás főkéményen keresztül ereszkedtünk le mi is. Ami egy barlangásznak megszokott dolog gondolom, de nekünk nagy élmény volt. Kb. 55 méter ereszkedés végig a kémény két fala között a levegőben.

Megcsodáltuk a panorámát a Rifugio Scoiattoli-nál, lesétáltunk a kocsihoz,  Cortina-ban ettünk egy pizzát, sörözgetéses este, majd másnap indultam haza, Tomi pedig vissza Arco-ba tanfolyamoztatni.

Elröpült az az egy hét ott a dolomittornyok között, sok nehézség volt a 70 kötélhossz alatt, de most már csak a pozitív dolgok erősek bennünk, amik az újabb kalandra hívnak…

Mászók: Vörös Tamás és Flaska Péter

A tanfolyam célja: a biztonságos sziklamászáshoz, illetve ereszkedéshez elengedhetetlen biztosítási lánc elemeinek, eszközeinek megismerése, helyes használatuknak elsajátítása, valamint az ehhez kapcsolódó alapfokú gyakorlati és elméleti hegymászó ismeretek átadása.

A tanfolyam időtartama: 2010. szeptember 1-től október 17-ig.

A tanfolyam tartalma: 9-11 gyakorlati nap (időjárástól függően) hétvégenként és 7 elméleti előadás csütörtökönként 19 órától az egyesület klubhelyiségében.

A tanfolyam helyszínei: Magyarországon, a Pilisben, Gerecsében, Mátrában található sziklamászó iskolákban, illetve a tanfolyam vége felé Ausztria magasabb falain is lehetőség van mászásra.

A tanfolyam vezetője: Vörös Tamás (06/70 222-30-65)

A tanfolyam díja: 55000Ft

Jelentkezés: 2010. augusztus 25-ig a tanfolyam vezetőjénél, illetve az Ujjerő Boulder Teremben. A határidő utáni jelentkezéseket, csak valamely résztvevő visszalépése után tudjuk elfogadni. A jelentkezőktől a jelentkezési határidőig 10.000Ft előleget kérünk. A jelentkezési határidő utáni visszalépéskor az előleget visszaadni nem tudjuk.

Vizsgák: Elméleti vizsgát kell tenni az előadások anyagából. A gyakorlati vizsgához feltétel a sikeres elméleti vizsga, a 10 előlmászott kötélhossz (legalább UIAA III) és a 6 teljes mászónap, valamint az egyesületi oktató javaslata. A vizsgát a Magyar Hegymászó Oktatói Kollégium vizsgabiztosai minősítik. A tanfolyam illeszkedik a MHOK vizsgarendszerébe.

A tanfolyamra szükséges technikai felszerelések:
egészkötél (páronként); hegymászósisak; 1 db HMS karabiner; 2 db csavaros karabiner; 5 db sima karabiner; 1 db bátorság; 8 db expressz (páronként); 1 db 60 cm-es varrott heveder; 2 db 120 cm-es varrott heveder; 5-6 mm-es poliamid 2m; 1 nap jó idő (páronként); 5-6 mm-es kevlár, vagy dynema 1×1 m;1×1.5 m;1db „pruszik”; 1 éksor (páronként); 1 db friend; 1 db hex; 1 db tricam;1db biztosító eszköz (lapka, reverso, atc);1db ékkiszedő (páronként); mászásra alkalmas lábbeli és ruházat

A részvételi díj tartalmazza:
- Az elméleti és gyakorlati napokra szakképzett, oklevéllel rendelkező oktatók részvételét.
- a szervezési költségeket
-a vizsgadíjat
- az Ujjerő Egyesület éves tagdíját

A részvételi díj nem tartalmazza:
- Az elméleti és gyakorlati foglalkozások helyszínére történő utazást
- A gyakorlati helyszíneken az esetleges szállás és étkezés költségeit
- A speciális mászó felszerelések bérletét
- Az egyéni felszereléseket (bakancs, ruházat, hálózsák, sátor…)
- Az extrém sportokra érvényes biztosítást

Az egyesületnél vadonatúj mászófelszerelések kedvezményes bérlésére van lehetőség !

A Ujjerő Hegymászó és Sportegyesület felhívja a figyelmet arra, hogy a hegy- és sziklamászás veszélyes sport, annak kockázatai az oktatók maximális figyelme mellett sem zárhatók ki teljesen.
A tanfolyamon mindenki csak a saját felelősségére vehet részt. A tanfolyamon csak egészséges, sportolásra alkalmas állapotban szabad részt venni. A résztvevők nem állhatnak alkohol, drog, vagy egyéb tudatmódosító szer hatása alatt. Ha bármilyen olyan jellegű betegsége lenne, vagy olyan gyógyszeres kezelés alatt áll, ami befolyásolhatja a hegymászó tevékenységet, azt kérjük a tanfolyam kezdete előtt jelezze a tanfolyam vezetőjének.

A tanfolyamon való részvétel feltétele a tanfolyam idejére érvényes, extrém sportokra is kiterjedő baleset biztosítás!

A tanfolyamra minden 18. életévét (szülői engedéllyel 16. életévét) betöltött kalandvágyó jelentkezését várjuk!

Következő állomásunk a hazánkban talán kevésbé ismert, de Amerikában annál nagyobb népszerűségnek örvendő Bishop, mely az Egyesült Államok egyik legnagyobb és leghíresebb boulder helye. Bishop Kaliforniában, Inyo megyében található, nevét a rajta keresztül folyó Bishopi folyóról kapta.

Bishop hatalmas területen fekszik. A boulderparadicsomot 15 szektorra osztották fel, ahol Gránittömbökön próbálhatjuk ki magunkat.

A tömbökön 2000 problémával találjuk szembe magunkat. Bishop nem a nehéz boulder problémáiról híres, hiszen 8b+-os kunsztból 3 darab és 8a nehézségű is csak mindössze 26 darab van az egész területen. Viszont annál több a 6a és a 7a nehézségű probléma, összesen 317 darab. A kunsztokból itt mazsolázhattok.

A legjobb mászó idő a tavasz és az ősz.

Télen a hely magas fekvése miatt (1264 m) a sok hó nehezítheti meg a dolgunkat, nyárom pedig a 38 C-os meleg sem segíti elő a tömbök megfelelő tapadását, hiszen a nagy melegben lefolyunk a kis peremekről, még akkor is, ha különben meg tudnánk tartani azokat.

A szállást is ezek fényében érdemes lefoglalni Bishopban. A Bureau of Land Management (BLM) camping örvend nagy népszerűségnek a mászó körökben, mivel a camping olcsó, csak 2$/ éjszaka, és ez az ár már tartalmazza a parkoló díjat is. Hangulatos kávézók és pubok is találhatók a camping közelében, amelyek egy keményen átmászott nap után igen nagy felüdülést tudnak nyújtani. A szállásról több információt itt találhattok még.

A Boulderhelyet sok híres mászó is felkeresi. Itt nyitotta Chris Sharma a híres Mandala nevezetű 8a+ os boulder problémát, amit azóta Dave Graham és Paul Robinson is ismételt már.  Paul Robinson pedig a Rastaman Vibration Sit nevű kunsztot nyitotta itt, mely a hely legnehezebb útja lett. Robinson V16-nak azaz 8c+-nak adta.

10 legnépszerűbb Boulder kunszt Bishop-ban:
The Hulk 7a                                       itt nézheted meg

Iron Man Traverse 6b                         itt nézheted meg

High Plains Drifter 7a+                      itt nézheted meg

Pow Pow 7b                                        itt nézheted meg

Mandala 8a+                                      itt nézheted meg

Every Color You Are 7a                       itt nézheted meg

The Big Bang  8a+                               itt nézheted meg

Action Figure  7a+                             itt nézheted meg

Go Granny Go 6c                                itt nézheted meg

Hearun and the Sea of Stories, 8a+    itt nézheted meg

További videot itt láthatsz a helyről.

A 2872 m magas Monte Agnér nem túl ismert csúcs, „eltörpül” a környező 3000 m feletti hegyek között, viszont északi fala a legnagyobb, útjai a leghosszabbak a Dolomitokban. A választásunk is pont ezért esett erre a sziklaóriásra. Az első utat Francesco Jori, Arturo Andreoletti, és Alberto Zanutti mászta ide az északi falra 1921. szeptember 14-15, V-ös nehézségi fokozatban. A híresebb Spigolo Nord utat pedig 1932-ben Celso Gilberti és Oscar Soravito VI- ért. Többen letették még ezután itt kézjegyüket, mint például a Messner és Coubal testvérek. Az utak hossza a falon 1200-1600 m között változik.

Mi a Jori utat tűztük ki célul a Buscaini variánssal. Ez egy 48 kötélhosszas 5+/6- os mászás, 14-16 óra kalauzidővel és nagyjából a fal közepén halad felfelé.
Stratégiánk az volt, hogy ahol a nehézségek engedik, ott szinkronban haladjunk, de a falban történő bivakra is készültünk cuccokkal az út hosszúsága miatt.
A parkolóból a falat szemlélve beszélgettünk: - ez tényleg akkora, mintha a Nagy Zinne északi falát háromszor egymásra tennénk?
–Abszolút nem tűnik akkorának, talán elmérték.
Az északi fal alatt van egy bivakház (Cozzolino bivak 1560 m), amelyet a völgyből kb. 1,5-2 órás kapaszkodással értünk el néha szó szerint, fix kötelekbe, 750 m szint.

A dohos levegőjű bivakházból 10 perc sétával lehet elérni a beszállást.

Mi 5 órakor szerettünk volna beszállni, ezért óvatosságból már 4 órakor felkeltünk. 5 órakor még a kb 6-7 méter mély „bergschrund” tetején egyensúlyoztunk kiscipőben-telegatyával, hogy meg tudjuk közelíteni a falat, a pszichés bemelegítés tökéletes volt. Fél hatkor szálltunk be.

Úgy terveztük, hogy V-ös nehézség alatt fogunk szinkronban mászni, de a vége az lett persze, hogy a gyorsaság érdekében az V-ösökön is így haladtunk fel.

A toponk a 17-ig kötélhosszig talán stimmelt is, de innen egy III-as rész helyett kb. VI+-ra adható mohás vállrepedés és egy áthajló 10 méteres tábla jött. Átmásztunk rajta, innentől a topo már semmit sem ért. Kb. 400 méterre a földtől elvesztettük az utat. (a Buscaini variáns nem a főkéményben visz, hanem mellette a falon, ellentétben az original Jori úttal). Innen felnézve kibukkant a csúcs is, hát ugyanazt a magasságot láttuk még magunk felett, mint pár éve a Marmolada déli fala alatt állva. Hihetetlen mennyire összetöpörödik a felettünk lévő fal, ha azt még alulról nézzük. kb. 200 métert másztunk fel egyenesen még, de itt már biztos volt, hogy teljesen rossz helyen vagyunk. Amit lentről néztünk kémény, hogy abban kell haladnunk kb. 150 m-re balra volt vízszintesen mellettünk egy nehéz áttraverzálással, és lényegesen nehezebbnek tűnt, mint a topo szerinti V-ös fokozat, jobbra kb. 50 méterre egy barátságosabb kb. 5 méteren áthajló kéményt láttunk. Kis vacillálás után a jobb oldali mellett döntöttünk.

A kéményben már az  V-VI-os hosszokat biztosítva tettük meg, és kiértünk egy nagy köves teraszra. Ekkor már délután két óra felé járt, a felhők gyülekeztek, csöpögött az eső, dörgött-villámlott is odébb, így bebújtunk a bivakzsákjainkba és vártuk a komolyabb égi áldást. De  csak nem közelített a vihar, megúsztuk. 5 óráig pihentünk itt -ami ránk is fért- és közben megállapítottuk, hogy kijutottunk az északi él útjába a Gilberti-Soravito útba. Persze erről nem hoztunk topo-t. Felnézve az él két nagy sárga toronyba forr bele, lenézve sejtettük, hogy ennek az útnak a nehéz része még fölöttünk van.

Egyedül abban bíztunk, hogy viszonylag sűrűn mászott út ez az él, és imitt-amott találunk szögeket iránymutatásként. Emlékfoszlányainkban szögelt standok derengtek. Szerencsékre így is volt.
A torony lehető „legkönnyebb” részeit követve V-ös mászásokkal értük el ennek az útnak a kulcshelyét, amit nem bánok, hogy Tominak sorsolt az út. Sima falon 7-8 méterre a standtól lóg két szöget összekötő 1,5 m-es „cipőfűző”. Már a horror cucchoz felállni is legalább VI+ volt. Sokan nem tudják itt leküzdeni a nehézségeket, ereszkedő maillon van a standban is, de nem értjük, hogy lehet innen leereszkedni kb. 1000 métert. Tomi felmászott a cipőfűzőig, megerősíti a lötyögő szögeket, de az egyetlen lehetőség jobbra van, legalább VIII-/VIII-as mozdulatok mikro lépéseken. Az inga traverzt választja, és belibbenve a mellette jobbra lévő bevágásba megtapintott egy szöget. Hát ez volt a trükk. De hogy mászták ezt ki 1932-ben? Hogy álltak fel cipőfűző szögeit beverni? A bevágásba lenézve még láttunk egy faéket és egy szöget, valószínű itt megy fel az út VI+-ért. Az ingatraverzben még másodmászásban is nagyon észnél kellett lenni, hogy a kiszakadó köztes esetén ne legyen nagy csattanás a bevágás oldalfalán. Hál’ Istennek félkötéllel elég jól lehet technikázni.

Ezután még két hosszt másztunk utólag megnézve állítólag V-ért, majd találtunk egy jól használható, kiépített bivakpárkányt. Ekkor már este fél 10 volt. Pszichésen és fizikailag nagyon elfáradva úgy döntöttünk elég volt mára, megágyaztunk a párkányon, és megbeszéltük, hogy soha többé nem mászunk ilyen hosszú utat.

Másnap korán keltünk (5), már ha aludtunk, sok szakaszos kevés alvás, és nekivágtunk a további ismeretlennek. Már az alattunk lévő hosszokban is érdemes volt a megérzéseinkre hallgatni, hogy merre mehet az út, pl. ne a stand fölött kezdjünk el mászni, hanem 5-10 méter traverz és ott fel, úgy, hogy szögek egyik irányba sem mutatták az irányt, pláne a nem létező kalauzunk.  Pár „jól kimászott” 60 méteres hossz után a nehézségek alább hagytak, és fent álltunk a második, magasabb sárga torony tetején, ahol két bot jelezte az út végét. Ez a szakasz kb. 2 óra alatt sikerült.

Vizünk szinte teljesen elfogyott, (6 litert vittünk összesen) havat gyűjtöttünk a lemenethez.

Tudtuk keserves lemenet lesz, mivel a lemeneti út egy másik völgybe visz le 4 óra „sétával” Frassené-be, ami a Col Di Prá mellett hagyott autónktól kb. 18 km-re van. A kalauzok amúgy azt ajánlják, hogy „depozz be egy MTB-t Frassenébe, hogy a kocsihoz ne kelljen még két nap mászás után visszaszenvedni magad, bringával sokkal kényelmesebb és gyorsabb”.  Elhagytuk a lemeneti úton lévő Bivacco Biassin-t, ahol beírtuk magunkat a csúcskönyvbe, és teljesen kiszáradva értünk le a csúcs alatt 1000 m szinttel lejjebb lévő Rifugio Scarpa-hoz, itt már szinte imádkoztunk a folyadékért.

A vendéglős fél órás várakoztatással ki is szolgált . Frassené-ből gyalog indultunk vissza az autóig, 5 km után eleredt az eső , egy fa alatt várva a frissítő zuhany végét, egy olasz megkérdezte elvihet-e valameddig. Persze. Még 5 km –rel közelebb jutottunk az autóhoz. Kis séta (1-2 km) után vizet töltöttünk Taibon A.-ba az üvegünkbe egy köztéri kútnál, megáll egy autó, a sofőr kiszólt, hogy elvihete-e, és  a Spigolo Nord-ot másztuk –e? Mindkettőre a válaszunk: -Persze!!  Kiderült, hogy Ő egy helyi hegyimentő, és éppen mászni volt a Mounte Agnér-el el szembe lévő Pale San Lucano egyik tornyán. Egészen a kocsinkig elvitt, valószínűleg sejtve mekkora segítséget nyújtott ezzel nekünk, fáradtlábú mászóknak. Sörök, Becherovka, pasta arrabiata majd a kocsi mellett a pókok között alvás.
45 kötélhosszt másztunk 15 órán keresztül, két nap alatt. Jori-Spigolo Nord variante.

Mószócucc: Két 60 m-es iker/félkötél, 4 db rövid 6 db kihosszabbítós expressz, 1 db éksor, 3 db friend, 3 db profil 3 db késszög.
Másnap a Dolomitokban eltölteni kívánt egy hetünk első állomását magunk mögött hagyva indultunk el Cortina D’Ampezzo-ba az elkövetkező napok időjárás előrejelzéséért.
Folyt köv.

u.i. köszönet a lábamnak, hogy kibírta a túra előtt egy nappal vásárolt Katana Laces-t, amit egyébként csak ajánlani tudok mindenkinek.

Mászók: Vörös Tamás és Flaska Péter